Elefántkölyök

Egy kicsit villogok még a régebben készült dolgaimmal is, bár tulajdonképpen ez a kiselefánt annyira nem is csalás, mert a zöld kalappal egy időben horgoltam. Persze ennek a mintáját nem én találtam ki, ekkora tótumfaktum még nem vagyok, meg amúgy se nagyon szoktam amigurumit horgolni.

Ezek után viszont kelleni fog, mert mondták a cimborámék, hogy akkor leszek szíves egy ugyanilyet rózsaszínben.

Ezt a jószágot eredetileg az unokaöcsémnek szántam, de lenéző grimasszal fordult el tőle, mert nincs se kereke, se ajtaja, innentől tuti, hogy ez nem busz, meg nem is metró, tehát nem kell. Pedig szerintem cuki :-)

A mintája innen van, ha esetleg másnak is ficeregni kezdene a horgolótű a kezében.
(Fonal: Barka Bóbita; tű: 2 mm)

Sörsapka, a nélkülözhetetlen

Elég valószínű, hogy ez a mutogatós blog nem éppen napi rendszerességgel fog frissülni. Bár kívülről úgy tűnhet, hogy ÁLLANDÓAN gyártok valamit (és ez tulajdonképpen igaz is), azért ennek kézzelfogható eredménye viszonylag ritkán van.

Ezt az izét, amit most mutatok, kifejezetten KÉRTÉK tőlem srácok, hogy nyáron ne repüljön bele a darázs a felbontott dobozos sörükbe. Elsőre én se hittem el, hogy nem szórakoznak velem, de tényleg tök komolyan gondolták. Hát akkor tessék, sörvédő kupak :-D

Nyári kalap pamutfonalból

Volt egy klassz pamutfonalam, amit másra szántam, de az nem jött össze belőle. Azt mondta, inkább kalap szeretne lenni. Miután átnéztem egy rakás mintát - és megint megállapítottam, hogy nincs ezen az interneten egy rendes kalapminta - kipróbáltam, hogy az "olvasmányélményeim" meg az eddigi horgolós gyakorlatom alapján mit tudok összehozni. Hát, ezt.

Mi lesz ez?

Folyton ezt kérdezik, amikor gyanúsan régóta csöndben ülök egy helyben, kezemben kötő- vagy horgolótűvel, változó méretű fonalkupac közepén.
Gondoltam, akkor megmutatom.